Miért került fel vajon az utóbbi évtizedekben a szalonna vagy épp a kenyér az első számú közellenségek listájára, miközben dédszüleink ezeken az ételeken éltek, mégis egészségesebbek voltak nálunk?

Néha eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha visszarepülhetnék az időben néhány ezer évet. Ha egy rövid időre igazán friss levegő jutna a tüdőmbe, ha megfigyelhetném, milyen a valóban érintetlen természet, ha megkóstolhatnám egy szennyező anyagokat sosem látott folyó vizét és egy vegyszert sosem látott fa gyümölcsét. Általában oda lyukadok ki, hogy civilizációs ártalmakhoz szokott szervezetem azonnal sokkot kapna: rám törne a migrén, fellázadna az emésztőrendszerem, végül pedig a hátsómba harapna egy őshüllő... Marad az itt és most - a kérdés pedig az: vajon meddig tudunk alkalmazkodni a minket körülvevő vegyi és szintetikus anyagokhoz, és az oly divatos egészséges életmód szabályait betartva valóban egészségesek maradunk-e? Dr. Lenkei Gábor könyve, a Cenzúrázott egészség a megszokottól eltérő megvilágításba helyezi a témát.

Shape: Ön azt állítja, hogy optimális körülmények között százhúsz évig kéne élnünk, és nagyjából egészségesen, pusztán végkimerültség miatt kéne örök álomba szenderednünk. Ráadásul szinte az utolsó pillanatig frissek maradhatnánk fizikailag és szellemileg egyaránt. Ez ellentmond annak a ténynek, hogy az átlagéletkor a több száz évvel korábbi adatokhoz képest növekszik.

Dr. Lenkei Gábor: A számok általában nem hazudnak, legfeljebb nem a kérdésre válaszolnak... Az átlagéletkor lehet, hogy nő, mivel például a csecsemőhalálozás valóban csökkent a századok során, és manapság kard által is viszonylag kevesen vesztik életüket. Ezek a tények statisztikailag sokat nyomnak a latba. De a várható életkor - vagyis az esély a hosszú életre - egyre csökken. Az állatvilágban az emlősökkel kapcsolatban elfogadott, hogy egy-egy faj tagjai kb. hatszor annyi ideig élhetnek, mint ameddig a növekedésük tart. Az ember húsz évig fejlődik. Hattal szorozva kijön a százhúsz.

Akkor tehát miért nem élünk százhúsz évig? Sőt, ha valaki megéri a századik születésnapját, bekerül a tévéhíradóba. Mert idő előtt megbetegszünk. A test valóban kopik, elhasználódik az évek során, de ez önmagában csak rövid ideig tartó betegeskedést jelentene az élet utolsó, rövid szakaszában. Semmiképp nem évekig tartó szenvedést mondjuk hatvanévesen. Számomra ez az abnormális, nem egy százéves, boldog ember. Gyerekkoromban vidéken sok életerős, aktív idős embert láttam magam körül, akik cseppet sem érezték feleslegesnek magukat, és nem voltak rászorulva senkire.

A probléma okaként a "hiányt" nevezi meg. Minden hivatalos orvosi véleménnyel szembefordulva az összes fontos betegséget vitaminok, nyomelemek és ásványi anyagok hiányaként tekinti.

A nagy válaszok mindig túl egyszerűek... Egy növény esetében nem vonjuk kétségbe az alapvető szükségleteket. Sosem jutna eszünkbe egy virágot a komplex tápoldat helyett csak annak valamelyik elemével öntözni. A vitaminokat mégis kampányszerűen szedjük: néha egy kis vasat, néha egy kis B-vitamint, télen sok C-vitamint... Meglátásom szerint mindenféle vitamint egyszerre kell szednünk, hagyva, hogy a szervezetünk döntse el, mire van szüksége. A test felszívja, amiből hiányt szenved, és kiüríti magából azt, amire nincs szüksége. Nem létezik vitamin-túladagolás abban a formában, ahogy a legtöbben hiszik. De azzal, hogy preferáltan szedünk egyfajta vitamint, egy másikból valóban hiány keletkezhet a szervezetünkben.

Nem lehet, hogy a szervezetünk megtanul alkalmazkodni az egyre romló körülményekhez? Az emberi test elképesztően sok mindent kibír, de azért a működéséhez mindig szükség lesz alapvető tápanyagokra, amiknek hiányában a rendszer nem képes korrigálni a hibákat és összeomlik. Kémiai társadalomban élünk, rengeteg felesleges, testidegen anyag jut be a szervezetünkbe. Ahhoz, hogy megszabaduljon ezektől a káros anyagoktól, a testnek erősnek és egészségesnek kell lennie. Erőt pedig csak abból meríthet, amit mi "szállítunk" neki.

Kiegyensúlyozott táplálkozás, lelki harmónia és sport. Ennyi elég az "üdvösséghez", bár legtöbbünknek már ez is megoldhatatlan feladat. Mégis, a kondicionálótermek tele vannak vendégekkel, és a biotermékek forgalma is nő. Ez így van, de szerintem az "üdvösséghez" mégis kevés. Tegyük félre a lelki egészség kérdését, különben sosem érnénk a beszélgetés végére. A lelki problémák valóban fizikai tüneteket okoznak, de egy jól karbantartott, optimálisan táplált test könnyebben megküzd az ilyen fajta stresszel is.

Ami a testünket illeti: a sporthoz energia kell. Megfelelő minőségű energia, melyet az ételeinkből nyerhetünk. A kiegyensúlyozott étrend pedig lehet, hogy sok zöldséget, gyümölcsöt, gabonafélét rejt, csakhogy ezek ma már jóformán semmit sem tartalmaznak a szervezet számára nélkülözhetetlen mikrotápanyagokból. A termőföld éppúgy kimerült és agyonvegyszerezett, mint az emberi test. Hogy csak egy példát említsek: a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen végzett felmérés szerint a tejben vagy a káposztában az eredeti mennyiséghez képest már csak 5%-nyi mikrotápanyag található. És ez az adat a nyers termékre vonatkozik. Sejthető, mi marad a hasznos részekből a feldolgozás után...

Több más élelmiszerrel kapcsolatban is hasonlóan rossz adatokat kaptak. Emiatt lehet egy egészségesen élő embernek is rossz a közérzete, ezért fáradt, dekoncentrált. Ráadásul a növényeket általában éretlen állapotban szüretelik le. A gyökerétől elszakítva sejthető, hogy már nem tudja honnan felszívni a további éréshez szükséges dúsító tápanyagokat. Nem akarok senkit lebeszélni az egészséges táplálkozásról, de tisztában kell lennünk azzal, mennyi mindent kell még pótolnunk más forrásokból.

Ha a gyümölcsökből-zöldségekből sem, akkor honnan vonják ki azokat az alapanyagokat, amelyekből a vitaminkészítményeket előállítják? Léteznek alternatív források. Például az árpa csíráztatása közben van egy rövid fejlődési szakasz, amikor nagyon megugrik a növény C-vitamin-tartalma. Ekkor kell feldolgozni a csírát.

Az Ön állítása szerint a rák is hiánybetegség, ahogy a szív- és érrendszeri betegségek is. Amikor valaki belehal a tüdőgyulladásba, a zárójelentésen tüdőgyulladás lesz a halál oka. Senki sem vizsgálja, mitől alakult ki a gyulladás. A betegségek a szervezet megromlott védekezőképességének köszönhetően kapnak szabad utat, tehát az ok elsősorban az immunrendszer gyengülésében keresendő. Innen nézve nem magát a betegséget, hanem az azt kiváltó hiányt kéne kezelni. Amilyen rossz eredménnyel gyógyítja ma az orvostudomány az olyan rettegett kórokat, mint a rák, az érelmeszesedés vagy akár az AIDS, fontos lenne végre más nézőpontot keresni. Nem lehet minden megoldást a szőnyeg alá söpörni, ami ellenkezik az általános orvosi véleménnyel.

És hogyan függ össze az elhízás a hiánnyal?

Ha nem kapok megfelelő tápanyagot, gyengülni kezdek. Az energiahiányt éhségként élem meg, ezért gyorsan enni kezdek. Mindent, ami elém kerül. Minél kalóriadúsabb az étel, annál könnyebben csapom be vele a saját testemet: mintha valóban hasznos energiát szállítanék neki. A szervezet a bevitt ételből megpróbálja kivonni a szükséges mikrotápanyagokat. Mikor rájön, hogy hiába keres, újabb jeleket küld: enni kér. A kör bezárult, jöhet az újabb adag édesség, hamburger.

Vagyis ha vitamint szedek, szabályozhatóvá válik az éhségem? Ha a megfelelő minőségű és menynyiségű vitamint szedi, akkor igen.

Mi a megfelelő minőség és mennyiség? A minőségről nehéz látatlanban nyilatkozni, készítménye válogatja. Ez egyénenkénti tájékozódást igényel. A mennyiség azonban mindenképpen magasabb, mint a sokat emlegetett RDA, vagyis a hivatalosan megállapított napi szükséglet. Szent-Györgyi például legalább 1000 mg C-vitamint szedett minden nap. Ha mégis megbetegedett, emelte az adagot. Ehhez képest az RDA ennek a mennyiségnek csak töredéke. Indoklásul a mellékhatásra hivatkoznak, de valójában nincs bizonyíték rá, hogy a túlzott C-vitamin-fogyasztás vesekövet okoz. Számtalan adat van azonban arra, mennyi probléma fakad a C-vitamin hiányából.

Az RDA-t említve a könyvében gyógyszeripari összeesküvésről beszél. A gyógyszeriparnak az az érdeke, hogy vásároljuk a termékeiket. Ha a szükséges mikrotápanyagokról torz képet kapunk, akkor rosszul adagoljuk azokat és nemsokára mehetünk az orvoshoz, aki készségesen felír valamilyen gyógyszert a kialakult betegségre. Amerikában egyébként megbukott a gyógyszergyártóknak az a törekvése, hogy az RDA alapján korlátozhassák az étrendkiegészítők vitamintartalmát. A közvélemény ellenállt, így ott most is szabadon forgalmazhatóak az RDA-nál nagyobb mennyiségeket tartalmazó termékek. Nálunk az RDA-t elfogadták, bár ennek újraelbírálására nemrégiben indítványt nyújtottam be az Alkotmánybírósághoz.

Milyen mennyiségekben gondolkodjon az, aki eltérne az RDA-tól? Olyan készítmény szedését javaslom, melynek a C-vitamin-tartalma akár a napi 1000-1500 mg-ot is meghaladja, E-vitaminból napi 400-800 NE elegendő lehet. Az ideális táplálékkiegészítőben ehhez a két adathoz rendelik hozzá a többi összetevő mennyiségét. Ha valaki rátalál a termékre, ami az ő igényeihez, energiaszükségleteihez igazodik, tartósan jól érezheti magát. Lehetőséget kap, hogy teljes életet éljen. Egészségben.