Érdekes belegondolni, hogy vajon mi lehet ennek az összefüggésnek az oka. Egy fontos tényezőt sikerült kideríteni a minden bizonnyal sokszínű palettáról. Kutatók rájöttek ugyanis, hogy a duci embereknek kisebb a személyes tere, vagyis például beszélgetés során beszélgetőtársukat fizikailag is közelebb engedik magukhoz, mint azt soványabb társaik tennék. Emiatt, mivel nem "távolságtartóak", sokkal közvetlenebb benyomást keltenek. Kutatók szerint e jelenség mögött az állhat, hogy a nagyobb testméret mintegy védőpáncélt képez, és így biztonságban érezhetik magukat, nem kell tartaniuk a külvilágtól.

 

A közvetlen emberek természetes módon szimpatikusabbak társaik számára, de vajon mi lehet a hátterében annak, hogy ezek a nők és férfiak, gyakran önkéntelenül is egy-egy társaság központi tagjává válnak? Pszichológusok szerint a válasz viszonylag egyszerű: akik nagy élvezetet találnak az evésben, azoknál más olyan aktivitások is hangsúlyozottak lesznek, amelyek a szájjal kapcsolatosak, gondoljunk csak a beszédre, a vicces vagy érdekes történetek élményszerű elmésélésére.

 

Elgondolkodhatunk azon, hogy ha a ducisággal ilyen pozitív tulajdonságok járnak együtt, akkor miért szenvednek nők és férfiak tömegei azért, hogy vékonnyá váljanak? Vajon a kilók elvesztésével ezek a szimpatikus vonások is csökkennek vagy elvesznek? Azt hiszem, ezek olyan kérdések, amelyeket ésszerű átgondolni, mielőtt esetleg belefognánk egy indokolatlan diétába.